Ha már étkezésről volt szó legutóbb, akkor kicsit még elidőznék ennél a témánál. Tényleg nagyon jókat ettem eddig, még semmit nem kellett megbánnom. Bár lehet ha tudnám miből készült némelyik, akkor más lenne a helyzet. Kár, hogy az itteni gyümölcsökkel eddig nem volt nagy szerencsém. Hiába van egész évben nyár, a gyümölcsöknek semmi íze nincs. Legalábbis az almának, körtének és sárgadinnyének semmi, a szőlő egy fokkal jobb volt. Tudjátok mennyit szoktam gondolni az otthoni cseresznyére, almára, dinnyére? Mire hazamegyek semmi nem lesz már ezekből. :(
Kiutazás előtt sokat olvasgattam Szingapúrról, és természetesen mindenki elmondta a véleményét a durian-nak nevezett nemzeti gyümölcsről. Az első hetekben csak sejtettem, hogy a levegőben időnként terjedő szaghoz köze lehet a durian-nak. Igen, a durian-nak szaga van, mégpedig egyesek szerint olyan, mint a rohadt sajtnak. Annyira durva a cucc, hogy ha durian van nálad, akkor nem mehetsz be vele nyílvános helyekre, nem szállhatsz fel tömegközlekedésre és a taxis is el fog küldeni a p…..a, mert ha megengedné, hogy beülj a kocsijába, akkor a következő három napban tuti nem lenne utasa.
Ilyen tiltó táblákkal jelzik, hogy nem kívánatos a nemzeti gyümölcs:
E rövid bevezető után remélem mindenki érzi a durian szagát.
Én is csak a lakáshoz közeli árustól mertem venni, azt remélve, hogy az utcán sétáló emberek csak nem lincselnek meg hazáig. Gondolom a testi épségemet akarta védeni az árus is, amikor a durian ehető részét dobozba pakolta, majd mielőtt szatyorba tette még körbe is fóliázta a dobozt.
A lakásba érve gyorsan kibontottam a csomagot, hogy megkóstoljam a legendás gyümölcsöt, aztán mentve, ami menthető, még gyorsabban vissza is csomagoltam, befóliáztam és a biztonság kedvéért három szatyorba tettem bele, mielőtt a hűtőbe került. Ez azonban nem bizonyult elégnek, mert a hűtőből is dőlt a szaga, úgyhogy átpakoltam a fagyasztóba, azóta ott lapul.
Nem merem kidobni a kukámba, mert mire kiürítik, addigra az egész ház utálni fog. Szeptemberig jó helyen van.
U.i. azért megkóstoltam. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Az elején nagyon durva, de az utóíze nagyon édes. Állagát tekintve olyan, mintha valami parfé lenne.