13 és fél órás repülőút után megérkeztem Szingapúrba. Őszintén szólva azt reméltem, hogy business class-on utazni pihentetőbb élményt jelent majd. Csak 2-3 órát tudtam aludni, a többi időt pedig azzal töltöttem, hogy néztem a székem előtti monitoron a repülési térképet, hogy lássam mennyi van még hátra az útból. A repülőn a kiszolgálás és az étel nagyon jó volt, és a repülést is elég jól viseltem. Persze azért az utolsó 2-3 órában volt néhány turbulencia, ami megmozgatta a gépet. Minden simán ment, csak elég lassan kaptam taxit, amiben kártyával is lehet fizetni. Itt nem szokás borravalót adni, gondolom ez is közrejátszott abban, hogy a sofőr nem erőltette meg magát a csomagok csomagtérbe történő behelyezése során. Természetesen túl szép lett volna, ha minden továbbra is ilyen simán megy. Kiderült ugyanis, hogy a lakást csak hétfőtől foglalták le nekem. Pár telefon után ezt tisztázták és megkaptam a kulcsokat (pontosabban a mágneskártyákat) a lakáshoz. A lakás sokkal nagyobb, mint vártam. A lakás a hatodik szinten van, kb 80-90 nm lehet, két hálószobával, mindegyikhez külön fürdőszobával és egy nappali-konyha-étkező-vel. Minden helyiségben külön állítható légkondi van, ami az itteni időjárásban áldás. Rendesen be van rendezve a lakás (nincs túlbútorozva, csak olyan minimál), de azért egy-két csalódást keltő részletet rögtön kiszúrtam: pl az ablakok elég mocskosak és van egy beázás is az egyik ablak alatt. Nincs tűzhely a konyhában, csak egy elektromos valami az egyik fiókban, ha mégis akarnék főzni. Már most tudom, hogy nem fogok, mert az evőeszközök állapota nem üti meg azt a szintet, amivel én enni bírnék. :) Csatoltam egy fotót a nappali alatti medencéről, egyet a konyháról és egyet a szobámról (már ami látszik belőle):